Kedden egy fantasztikus koncerten jártam. Sajnos rég sikerült hallgatóként beülnöm, a zeneművészeti kar zenekari koncertjein általában játékosként jelenek meg, és ott nem annyira foglalkoztatnak dolgok, amik most a közönség soraiból feltűntek, és elkeserítettek.
(Előre jelzem, itt most a komolyzenei koncertekről lesz szó, a könnyűzeneinek egész más "szabályai" vannak :) )
Teljesen kellemetlennek éreztem, hogy a hét órási előadásra 18.50-kor estem be. Mint kiderült, kicsit se kellett volna rosszul érezni magam. Míg én úgy gondolom, hogy 10-15 perccel előbb illik érkezni, mások úgy gondolták, hogy ennyivel a kezdés után is nyugodtan besétálhatnak. Alapból 10 perccel később kezdődött az előadás, de még így is akadtak szállingózó emberek a kezdés után. Elég szomorú volt (és zavaró is, mind a színpadról, mind a közönség soraiból!!!).
Indulás előtt felvettem egy egyrészes, térdig érő ruhát, egy magassarkút és egy szövetkabátot, gondolva, hogy adjuk meg a módját. Felkerült még emellé egy visszafogott smink egy egyszerű fülbevalóval. Gondoltam, hogy ez így pont jó lesz, elegáns, nem fogom kellemetlenül érezni magam, mint egy farmer-póló kombóban. Mikor megérkeztem az eleganciám volt kellemetlen.
Ott ült egy csomó ember (azért ez is túlzás, mert jócskán félházas előadás volt..) és hétköznapi ruhától egészen a sportcipőig minden volt. Hát oké, nyugtatgatom magam, hogy semmivel nem foglalkozva az volt az elsődleges, hogy ideérjen, és hogy esetleg munkából azonnal szaladt a koncertre... De könyörgöm, ha tudom, hogy valahol meg kell jelennem, akkor úgy készülök (ha más nem egy váltóruhával a csomagtartóban/szatyorban).
Annak idején terjedt a neten egy szösszenet, valahogy úgy hangzott, hogy ha az ember beteg, nem orvoshoz megy, hanem koncertre. Most egy állandóan orrot fújó, zsebkendővel matató idős hölgy volt számomra az est bosszantó pontja. Szegény nyilván nem tehet róla, meg próbálta is diszkréten kezelni. Jelen esetben nem is a "hangzavar" volt zavaró, hanem az állandó mocorgás. De már lehet csak én vagyok kötekedő :).
Ami ennél viszont sokkal bosszantóbb, az állandó köhögés. Tudom, hogy sokan nem direkt csinálják, nekem is van ismerősöm, akinek véletlenszerűen kiszárad a torka. Mit tesz? Nem, nem vesz elő cukorkát és kezd el zörögni a papírral! (Egyszer voltam a müpába koncerten, ott direkt van kihelyezve cukor és nagyon nevettem mikor két idős biztatta egymást, hogy "Gyere, mert el fog fogyni a cukorka!" Nem akartam elhinni, hogy a müpás jegyet/bérletet megveszi, de az ingyen cukorka a mérvadó. Elvi kérdések.. :) ). Szóval mit tesz az én ismerősöm? Különböző, méretű, formájú műanyag palackok vannak már, és egy biztos meglapul a táskájában, vízzel feltöltve. Szerintem kevésbé kellemetlen inni két korty vizet, mint megfulladni az előadás közepén. (Ha meg akkora a baj, nyugodtan fáradjon ki az illető, tényleg kellemetlenebb egy köhögőroham). A közönségtársakat is zavarja, de a színpadon szereplőket még jobban. Ez pl. egy fantasztikus összefoglaló fellépő szempontból a koncerttermi köhögésről.
A sokadik dolog, amivel nem tudtam mit kezdeni, a telefon. Most sikerült épp egy jó közönséget kifogni, kulturált, koncertlátogató emberek voltak jelen: vagy le voltak halkítva, vagy ki voltak kapcsolva a készülékek, hála Istennek telefoncsörgés nem zavarta meg az előadást. Az már más kérdés, hogy a sorok közt sokan böngésztek az előadás alatt. Amin gondolkoztam, hogy jó-e vagy sem, az az, hogy sokan kameráztak/fényképeztek. A fényképész látványát és ténykedését már megszoktuk, de nagyon fura, hogy lassan a komolyzenei koncertek is így néznek ki:
A sokadik dolog, amivel nem tudtam mit kezdeni, a telefon. Most sikerült épp egy jó közönséget kifogni, kulturált, koncertlátogató emberek voltak jelen: vagy le voltak halkítva, vagy ki voltak kapcsolva a készülékek, hála Istennek telefoncsörgés nem zavarta meg az előadást. Az már más kérdés, hogy a sorok közt sokan böngésztek az előadás alatt. Amin gondolkoztam, hogy jó-e vagy sem, az az, hogy sokan kameráztak/fényképeztek. A fényképész látványát és ténykedését már megszoktuk, de nagyon fura, hogy lassan a komolyzenei koncertek is így néznek ki:
Persze ilyen tombolás még nincs, de már nagy fénye van a sok-sok kijelzőnek. Részben örülök, hogy ennyire értékes, amit művelünk, hogy az emberek haza akarják vinni magukkal valamilyen dokumentáció formájában, de higgyétek el, sokkal nagyobb öröm nekünk az, ha annyira tetszik, amit csinálunk, hogy még a telefonotokat is elfelejtitek, és 1,5-2 órára a zene bűvöletében kiszakadtok a virtuális világból, elfelejtitek a kütyüket, és 2 órát relaxáltok a való világban, élőzenével :)
Ami most szerencsére nem jött elő, de állandó probléma még, az a tapsolás. Igazából itt - szerintem - egy nagyon lényeges "szabályt" kell megjegyezni - tételek között nem illik tapsolni. Higgyétek el, tudni fogjátok, hogy mikor van vége a tételnek, és mikor a darabnak (utóbbi esetben a szólista meghajol, és/vagy a karmester a közönség felé fordul). Részletesebb "szabályrendszer" itt olvasható.
Tehát összegezve:
Adjuk meg a tiszteletet a zenészeknek, pontosságunkkal és a megjelenésünkkel is, valamint azzal, hogy köhögéssel, csörgéssel, zörgéssel, mászkálással, telefonozással nem zavarjuk meg a több hetes, hónapos készülés eredményét, és próbáljuk meg önfeledten élvezni az előadást.
Köszönöm/köszönjük, ha megfogadjátok ezeket a tanácsokat!
Kiegészítés (2016.05.05.): A volt kamaratársam zeneszerzéssel is foglalkozik, és ennek a műnek a második tételében tökéletesen megzenésíti a fentebb írtakat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése